"HISTORIA EST, MAGISTRA VITAE" - AVAGY, A TÖRTÉNELEM AZ ÉLET TANÍTÓMESTERE.....
A Hagyományőrző Munkásőr Társaság, a napjainkra kialakult jobboldali médiatúlsúly és az ebből következő hazugság és rágalomáradatok okán, szükségesnek tartja e korszak, objektív megvilágítását, valódi arcának feltárását. Az alábbiakban olvasható tanulmány az ún. "Horthy centenárium" évében íródott, 2018-ban.
150 ÉVE SZÜLETETT HORTHY MIKLÓS A JOBBOLDAL ÉS A FASISZTÁK ÜNNEPELT "HŐSE"
Ma és a napokban megszámlálni is nehéz, hány fasiszta és fasisztoid magatartást tanúsító szervezet tartott és fog tartani centenáriumi ünnepséget e „dicső" napon, egymásra hajazó nagy fanfárok és pátoszos dicshimnuszok közepette, hiszen ma 150 esztendeje született imádott példaképük Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója.
Miért oly jelentős személyisége Horthy történelmünknek? Mit adott ő Magyarországnak hivatali ideje alatt? Ennek nézünk most kicsit a mélyére......
1919. augusztusában járunk... Az antant imperialista hadseregei, belső árulásnak köszönhetően leverik a fiatal Magyar Tanácsköztársaság hősiesen ellenálló forradalmi erőinek honvédő harcát. Erőszakkal visszaállítják Magyarországon a finánctőke, és a földbirtokos arisztokrácia hatalmát. A megszálló román, francia és Csehszlovák hadseregeket követve tértek vissza az országba a régi hatalom képviselői. Élükön Horthy, akinek következő évtizedek béli szerepéről az események előtti hetekben, vígan konyakozva állapodtak meg a Román és Francia burzsoázia prominens személyiségei.
Tiszti különítmények gyakorolták a terrort, kínozták gyilkolták még azokat is, akikről csak feltételezték, hogy a forradalomban részt vettek. Százával kényszerítették emigrációba a magyar szellem kiválóságait, azokat a tudósokat, írókat, művészeket, akik meggyőződéssel, hittel álltak a forradalom mellé. Fizikai és szellemi dolgozók ezrei hagyták itt az országot. A biztos halál elől menekülő magyar kommunisták, forradalmárok a világ szinte minden országába eljutottak, és a nemzetközi munkás és forradalmi mozgalmak történetének dicső lapjaira írták nevüket.
Nem Horthy különítményesein múlott, hogy a fékevesztett öldöklésnek véget kellett vetni, és áttérni az alkotmányos formákra, mert fennállott az a veszély, hogy a hazai és a nemzetközi közvélemény felháborodása véget vet a nagyon is gyenge lábon álló restaurációnak.
Horthy és rendszere úgy került hatalomra, hogy nem volt tömegbázisa, tömegpártja. Vezetői a keresztény kispolgárság pártjait igyekezték meglovagolni és a Kisgazdapártot. Kezdetben még a kis fasiszta csoportocskák demagógiájától is tartottak. Legjobban a munkásosztálytól féltek, hiszen még a fehérterror légkörében lezajlott parlamenti választásokon is - 1922-ben - az SZDP - az egyetlen legális munkáspárt- a szavazatok 15,3 százalékát, Budapesten pedig 40%-át kapta.
Bethlen István miniszterelnök megpróbálta leszerelni a munkásmozgalmat. 1921. december 21-én paktumot kötött a jobboldali szociáldemokrata vezetőkkel, amely szerint az SZDP lemondott a közalkalmazottak, a vasutasok, a postások szervezéséről, beleegyezett a szakszervezetek működésének korlátozásába falun stb. Bethlen is tett engedményt: Bebocsátotta a szociáldemokratákat a parlamentbe.
De a munkásosztály igazi szószólóit, vezetőit, a kommunistákat a fasiszta kormányok egy negyedszázadon át üldözték. Kiépítették Európa „legkorszerűbb" nyomozó, elhárító szervét, a legrafináltabb és legkegyetlenebb kínzásokat alkalmazták az elfogott forradalmárokkal szemben, statárium és akasztófa várt rájuk. Mégsem sikerült a magyar forradalmi munkásmozgalmat felszámolni.
Falun a csendőrség volt a hatalom és a nagybirtok őre.
A választójog korlátozása és a nyílt szavazás (a szavazófülkében csendőr állt és följegyezte mit x-el a kedves szavazó) nem bizonyult elegendőnek a parasztság politikai kisemmizésére. A parasztmegmozdulásokra nem egyszer volt a sok ember életet követelő csendőr sortűz a válasz. (Endrődön 1931-ben, Pacsán 1932-ben) A falvakban 3 millió koldus -nincstelen vagy törpebirtokos- nyomorgott. A sorsukat feltáró népi írókat börtönnel próbálták elhallgattatni.
A harmincas években - a nagy világgazdasági válság után- kísérlet történt a nyílt fasiszta diktatúra bevezetésére. Gömbös Gyula miniszterelnök támadást indított a szakszervezetek ellen. Bevezették a cenzúrát, internáló táborokat létesítettek, törvények fosztották meg jogaiktól a zsidó vallású vagy származású állampolgárokat. A német imperializmus ügynökségének a Volksbund szervezetnek szabad működési teret engedtek az országban. Zászlót bonthattak a fasiszta szervezetek, a nyilasok. A hatalom fenntartásához, a tömegek félrevezetéséhez szükség volt a demagógiájukra, de a hatalmat még nem adták át nekik.
A Horthy rendszer negyedszázada alatt Magyarország gazdasági fejlődése megtorpant, hazánk vajmi keveset gyarapodott e „békés" évtizedek alatt. Az ipari termelés csak 1927-ben érte el az 1913-as szintet, de a válság éveiben újra egynegyedével csökkent. A munkanélküliség százezreket sújtott. A szakmunkások aránya csökkent. A reálbér pedig sohasem érte el az 1913-as színvonalat. A lakosság 61 százaléka falun élt. (1941-es adat) A városok fejlesztését visszafogták. A búza ára 24 pengőről folyamatosan csökkent végül 9 pengőre. A lakosság 60%-a eladósodott. Az állástalan diplomásoknak külön szervezete működött.
Milyen ideológiával próbálta Horthy hatalmának legitimitását alátámasztani?
Klebersberg Kunó vallás és közoktatásügyi miniszter, a rendszer ideológiáját „neonacionalizmusnak" nevezte.
Ez szerinte a XIX. századi nacionalizmustól abban különbözik hogy „nem fenn a trónokon, hanem lenn, a szocializmus által megszervezett tömegekben van az ellensége" Ennek az elvnek szellemében folyt 25 éven át a gátlástalan propaganda hadjárat minden ellen aminek csak köze volt a szocializmushoz. Az egykori Szovjetunió rágalmazása is a hivatalos propaganda szerves része volt.
A nacionalista propaganda másik fő fegyvere az irredentizmus volt - a bajok fő okának Trianont jelölte meg. Vissza kell állítani az „ezeréves határokat" és minden megoldódik - hirdették.
Próbálkoztak a fajvédelemmel bár kevesebb sikerrel mint Németországban. A tájékozatlan tömegek megtévesztését szolgálta a „buták szocializmusa" vagyis az antiszemitizmus, ami azt igyekezett elhitetni, hogy a kizsákmányolók mind zsidók, akik a magyarság ellenségei.
A XX. században a zsidóság Magyarországon már szinte teljesen asszimilálódott, és olyan kiváló tudósokat, írókat, művészeket, politikusokat adott a nemzetnek, kikre méltán lehet büszke. Százezres tömegeik pedig nem kis mértékben járultak hozzá, hogy Budapest és egyben az ország megindult a fejlődés útján.
Bármennyire is igyekezett a fasizmus magyarnak, nemzetinek feltüntetni magát, a nemzet többsége szemben állt vele. Igaz, hogy évtizedekig tartó körmönfont propagandával, anyagi, hatalmi eszközeit, társadalmi, egyházi körökben elfoglalt kulcspozícióit felhasználva százezreket tévesztett meg, korrumpált állított szolgálatába. Tehette mindezt legfőképp az elnyomó társadalmi osztályokból, az államgépezet alkalmazottaiból, a kispolgári-értelmiségi rétegekből és a tapasztalatlan fiatalokból. A magyar társadalom dolgozó osztályainak zömét azonban nem sikerült megnyernie.
A munkásosztály magva hű maradt osztályszervezeteihez, eszméihez, nemzeti feladatához. Az árulókat, akik a kormánnyal lepaktáltak vagy a fasisztákhoz átálltak, megvetette, ha tehette keizárta soraiból. Hol Budapest nagyüzemei, hol a vidék bányászai léptek sztrájkba, vonultak ki az utcára, dacolva minden retorzióval. 1930. szeptember elsején százezrek szállták meg a pesti utcákat - munkát, kenyeret néphatalmat követelve. Szakszervezeteit a munkásság minden zaklatással, fenyegetéssel szemben megvédte. A kommunista pártszervezetek az illegalitásból is irányítják a harcot.
A parasztság túlnyomó többsége sem szegődött a Horthy rezsim szolgálatába. Öntudatosabb rétegei 1930-ban ellenzéki pártot alapítottak, a Független Kisgazda, - Földmunkás és Polgári Pártot. 1939-ben pedig megalakult a Nemzeti Parasztpárt, és követelte a parasztság földhöz juttatását. (Mind a Független Kisgazda, mind pedig a Parasztpárt tagja lesz 1944-ben,a kommunisták kezdeményezte Magyar Frontnak, a fasizmus ellenes erőket összefogó nemzeti szövetségnek.
Az értelmiség egy része főképp a nacionalista, irredenta jelszavak, az értelmiség, a középosztály vezetésre hivatottságáról szóló elméletek hatására csatlakozott a rendszert támogatókhoz. De a csalódás, a kiábrándulás e megtévesztetteket is előbb-utóbb szembefordította a rendszerrel. A legkiválóbbak kezdettől foga szemben álltak a rendszerrel, felismerve annak nemzetellenes, antihumánus, haladásellenes lényegét. A fiatal értelmiségiek legjobbjai követték példájukat. Egy részük a Márciusi Frontban tömörült, mely 1937. március 15 -én, az 1848-as ifjúság hagyományait felélesztve hirdette meg antifasiszta programját: az ország demokratikus átalakulásának és a Duna völgyi népek összefogásának szükségességét.
Horthyék önös érdekeiknek megfelelően irányították az országot. Nemcsak belpolitikájuk volt nemzetellenes, az volt külpolitikájuk is. Mindig a legreakciósabb irányzatokat, hatalmakat, szövetségeket keresték és szolgálták a világpolitikában. 1919-ben minden gátlás nélkül fogtak össze a Magyar Tanácsköztársaság ellen, az ország földarabolására készülő külföldi hatalmakkal. Horthy 1920-ban 100.000 katonát ajánlott fel az antantnak a szovjethatalom elleni intervencióhoz. 1927-ben Benito Mussolinivel a magyar kormány olasz-magyar „örök barátsági szerződést" kötött. 1933 júniusában Gömbös Gyula, elsőként a külföldi kormányfők közül, hivatalos látogatást tesz Hitlernél. Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz, a fasiszta Németország, Olaszország és a militarista Japán agresszív katonai szövetségéhez, amely a Szovjetunió békeszerető népei ellen irányult.
A német imperializmus Magyarországnak gyarmati szerepet szánt. Ribbentrop német külügyminiszter nyíltan megmondta magyar kollégájának, Csákynak, már 1939-ben, hogy Magyarország további iparosításának leállítása elengedhetetlen feltétele a két kormány által kitűzött céloknak. A magyarországi németek fasiszta szervezete a Volksbund, egyik röplapjában világosan megírta, milyen sorsot szántak a Duna menti országoknak: „A kis országok önállóságának ideje elmúlt. A magyar függetlenség romantikus álma szét fog foszladozni. Délkelet-Európa a Nagy Német Birodalomhoz fog tartozni" Bethlen István megriad: „Mi Németországnak nem barátai hanem cselédei leszünk, és ebben az esetben a független magyar bel és külpolitikának vége" - mondja a parlamentben. De Horthy kijelenti: „mindaddig, míg én a helyemen maradok, a baráti viszony Németországgal változatlan marad és változatlan hűséggel kitartok a német birodalom mellett!"
E „hűség" árát az egész magyar nemzetnek kellett megfizetnie. Hitlernek ágyútöltelékre volt szüksége világhódító háborújához, és felvonulási területre a Szovjetunió ellen. Ezt a célt szolgálta a két bécsi döntés (1938. november 2, 1940. augusztus 30.) melyekben Horthy fasiszta cimborái Magyarországnak ajándékozzák Dél-Szlovákiát, és Észak-Erdélyt. De hamar megkövetelik az „országgyarapítás" árát: 1941-ben beléptetik Magyarországot a háborúba. Teleki Pál miniszterelnök öngyilkos lesz, de tettével nem képes az országot a szakadék felé toló Horthyt feltartóztatni.
Magyarország 1941. június 27-én hadat üzen a Szovjetuniónak. Turóczy Zoltán püspök így lelkendezik: „
A nagy időkben hidegre tette régi érzelmeit és jobb időkre hagyta el nem intézett elszámolását a magyar, a szlovák, és a román nép, s együtt beállott egymás mellé a hősi arcvonalba" Kállay miniszterelnök „Magyar háborúba" pusztulásba küldi a második magyar hadsereget a keleti frontra.
A Sztálingrádi vereség és Mussolini bukása után minden világosan látó, politikus tudta: Hitler elvesztette a háborút. Aki hazája sorsát a szívén viseli, szembefordul Hitlerrel. Megtehette volna ezt Magyarország is, területén alig voltak ekkoriban német csapatok. De Horthy és környezete nem meri vállalni a következményeket. Félnek, hogy a fegyverek így nagy tömegekben kerülnek majd a nép kezébe. Inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy Hitler hadserege megszállja Magyarországot.
A következményeket ismerjük. közel 1 millió áldozattal bekövetkezik a holokauszt hazánkban is. Megközelítőleg ennyi embert elhurcolnak német és magyar vasúti szervények német koncentrációs táborokba, és tízezrekkel végeznek az ország határain belül.
Hazánkat a Szovjet Vörös Hadsereg szabadítja föl, 1945-ben, és vet véget a féktelen terrornak, népirtásnak. Az utána következő 2-3 generáció vérét és verejtékét nem kímélve lát neki a középkori állapotokra visszarombolt ország újjáépítésének, de ez már egy másik történet.....
Juhász Norbert
Hagyományőrző munkásőr Társaság
országos parancsnok
Egy munkásmozgalmi dal a Horthy korból: https://www.youtube.com/watch?v=B_w6v3EnpiQ
